Fecske Panna : Férfiszemmel

Virraszt a csend,

szobád mélyén őrzi álmod,

opálkékre festi tested

a kíváncsi hajnal,

messziről nézlek, távolodón

öledig csúszott a takaró,

hűvös van, mégsem mozdulok

hogy betakarjalak,

félek, felszikrázna újra

a tűz gerincemben,

– látod? – már most feszít a vágy,

hajad sötét örvény a párnán,

hallgatom lélegzeted, vajon miről álmodsz?

– ébredj! – itt vagyok, árva

koldusa eldobott csókjaidnak

 

ahogy tested körém fonódik

megszűnik a fojtó magány,

leszek valaki;

beléd merülve

ajkadról csókolom le, életem

újabb perceit,

szeretnék durván a húsodba marni,

mégis,

bőrödön félénk ujjakkal simítok végig,

körmöd szavakat karcol hátamra,

megfejteném, de nem tudom,

roppanásig feszül minden,

majd kihuny,

akárcsak én

 

 

halk sóhajjal fordulsz meg

meleged lehet,

lerúgod a takarót, kivillan

combod

– öntudatlan hóhér –

kínzod érzékeim.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.03. @ 08:36 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...