Egy bús, ?szi napon azért váltam holtra,
hogy üzletemet lecseréljem erre a sírboltra.
Összeveszett a tiszttartóval az abrakon,
aki a vita hevében kihajította az ablakon.
E holt,
megbízhatatlan volt,
még az esküv?jét is lekéste,
ezért v?legénye e szavakat: „Légy pontos”,
vés?vel a fejébe véste.
Egy ígéretes pálya itt maradt torzón,
mert a halál, a szívét megállította a korzón.
Már több ízbe’
esett vízbe,
de most elmerült mint a balta,
a folyó magába falta.
Az elmúlás hirtelen érte,
a halál t?zbe ment érte.
A bíró úr remélte a halál
döntése alól kibúvót talál,
de nem rajta volt már a talár.
Most már tudjuk, hogy az volt a sorsa,
hogy kinyírja gyomrát az élet sava-borsa.
A trapézon lendült egy nagyot,
minket meg hátra hagyott.
Seb?k Bence
a n?k kedvence,
azért van itt elhamvasztva,
mert egy tehén felszarvazta.
Azt hitte, a vég még messze hátul jön,
de egy elefánt súlyt helyezett rá, hogy ráüljön.
A krokodilb?r cip?t mindig is szerette,
a krokodil is szerette ?t, amikor megette.
Akkor volt ? elemében, ha mindenkinek hantázott,
az es?ben, a temetésén a fejfa és a hant ázott.
Egy cápa okozta a halálát,
miután megérintette a hal állát.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.04. @ 05:28 :: Vadászi Árpád