Vadászi Árpád : A félelem

 

 

Bár nem írja el? semmilyen rendelet,

az egér a macskától módfelett rettegett.

Egy ilyen félelmet nincs ki magától

meggátol,

ezért a parázsló

szem? varázsló

pálcája, és szívében a szeretet,

macskává változtatta az egeret.

De most meg, ha a közelben felt?nt a kutya bajsza,

újra megkezd?dött a hajsza.

H?sünk megint tiszta ideg,

mert a kaffogó ebt?l kirázza a hideg.

Hogy ne kelljen futnia el?le,

a varázsló intett: s kutya lett bel?le.

Persze ezután a párductól remegett.

Ha meglátta pofájában a sárga szemeket,

torkának ugrott a félelem,

nem akart lenni nagymacska élelem.

Ezért megajándékozta a mester

egy feketepárduc testtel.

De ezzel sem húzta ki a pakliból az ászt,

mert most meg a vadász hozta rá a frászt.

Megel?zve, hogy bundáját a puskás falára rakják,

megkapta a vadász alakját.

Hé! A rémálmodból kelj fel!

Vadásznak lenni sem fenékig tejfel.

?ugyanis a feleségét?l szorongott,

aki vészjóslón lóbálta meg a dorongot,

amikor kés? este

részegen tántorgott haza a beste.

Még egy huszáros varázslat, hej!

Egy pillanat alatt ? lett a nej.

De hiába lett,

mert tovább folytatódott a félelem-balett.

Varázslattal soha nem érhetünk célt,

ugyanis az asszony meg az egért?l félt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.10. @ 05:48 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.