grim : Nullanullahét

Belém karol a hideg,
kés?re jár,
ma sem érek haza már,
s nem tudom biztosan,
inkább csak talán,
de hallani vélem
a felzeng?
szélharang magányt.

Mindig ekkor
– a pontos id? 0:07 -,
mikor a test átlépi
az álom küszöbét,
a szív egy ütemet kihagy,
s a vér
az erekben nyugovóra tér.

Az árokban a levelek
alatt rekedt
meleg, nyári emlékeket
kimosta a szél,
s ahol a két
lombkorona összeér
– pont a fejem felett -,
Hold simogatja a fellegeket.

 

Legutóbb szerkesztette - grim