Vadászi Árpád : Egy süll?lány álmai

 

Kedves lény

a süll?lány,

álmokat dédelget.

Amikor az egyikre rágondolt szédelgett:

arról szólt az álom,

hogy táncol a halbálon.

– Kit?n? alkalom,

hogy érvényesüljön el?nyös alkatom,

mert a n?nem? halaknál

nincs fontosabb az alaknál.

 

Tudta, ha csábos pikkelyt választ,

irigységet támaszt

a saját nemében,

és nem lesz szálka a fiúk szemében,

s?t

meglátják benne a n?t.

?lesz a minden férfinek kell?,

legtöbbet ell?

süll?,

mivel majd ikrázik,

hogy csak úgy szikrázik.

 

Másik álma

olyan, mint az alma,

a mostohától érkezett

mérgezett.

Ha rágondolt nem volt jó napja,

megsínylette az úszóhólyagja.

Látta, ahogy nyárssal szúrják hason,

forog a tüzel? vason,

szorítja szívét a félelem,

így lesz bel?le élelem.

 

Végül mindkét álma teljesült,

mert egy jól lesült,

kissé nyeszlett

halszelet lett

nyáron, egy tálon,

az Annabálon.

Legutóbbi módosítás: 2008.08.05. @ 06:17 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.