Színesre leheltél kedves,
kopott álarcom elástam,
a pimasz szó sem kell,
csillapítsd vásott lázam!
Add ide minden titkod,
cseréljünk lelkeket,
kerüld a szót, hogy holnap,
s azt, hogy ma nem lehet!
Ajándékozz egyre többször,
miért lennék fukar – hálátlan,
nem rohanok el, hidd,
időzök benned boldogan.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.03. @ 13:14 :: Serfőző Attila
