Z. Farkas Erzsébet : ALIG SEJTETTEM, DE…

“A hangod akkor a legszebb
ha kerete a csöndnek.” (Weöres Sándor)

 

Nagyon sokáig féltem  tőle

de emberré vált bennem a csend,

ám térden állva Hozzád vittem

Te elfogadtad Uramisten.

 

Alig sejtem, de úgy kell lenni

hangomban az elmúlás lakik

Benned nem múlhat soha semmi

csöndben lehet csak Veled menni.

 

Megnémult nyelvem  összeszáradt

ha imádkozom is hallgatok

Szótlan rakom föl Istenházad

téglám, gerendám  alázatom.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.