Végh Szimonetta : Könyörgés

Könyörgés

Hát itt vagy, eljöttél hozzám,
Magaddal hoztad a vágy
Felébredt démonát.
Most rabja lettél én meg
Szeret?je a szenvedésnek,
Nászágyon fekszem vérben.
Csitulj te hang a fejemben,
Legyilkolsz  mindent bennem.
Akarom a régi érzést,
A tisztán alkotott felh?tlen,
Angyalok hozta festményt.
Eressz el, nem kellesz nekem,
Vedd vissza átkozott lelkedet.
Menj, messze innen menj!
Fáj, hogy létezel nálam,
Mégis minden szóval,
Szétzilált gondolattal,
Téged kérlek éjjelente.
Hazudj! Mondd azt, hogy
Színészek vagyunk egy
Titkos drámában…
Megkötöztél, letépted
Hatalmas szárnyamat.
Mit kívánsz még?
Nincs több, elhalt
Minden apró gondolat…

Legutóbbi módosítás: 2008.07.14. @ 16:58 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/