Örök vagy bennem…
előttem botorkáló kezed
most is rám lelt. Átkarolt és
új holdra serkentett. Simogatva,
szűzen, ágyékodhoz hajtott.
Nem ziháltál. Túl a csúcson
némán szorítva szenderedtél
mellem forró ütemén.
Hajóztál messzi csillagok ködén,
csiklandós kacajod boldogan szórtad
– felém. Álmodban is úgy szeretsz, mint
lucskos reggelekkor: csapzottan,
kivérezve, gyémánt vágyakkal.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.05. @ 12:41 :: Serfőző Attila
