Ugyan már
az éj
a sötét éj
csendje
aszal
aszal
hamuvá zsugorít
mint
barokk almárium tetején
zöld dió
dédanyám lelke
celofán alatt
foszlik
oszlik
évek múlnak
tétován
csillag pernye
súgja
ugyan már
ha álmatlan
bágyadtan
pórázra engedve
lelkemet
mint tépázott papírsárkány
torkomra szorul a láng
messze nem ereszt
nyüszítek is tán
el?ttem sz?ttes
zs?rizett
rajta vörös folt
csordogál
képzelem talán
csillagpernye súgja
ugyan már
zsákutca mélyén
vak kandeláber
fénytelen
félt
védtelent
rozsda marja
virraszt éberen
fekete ablakszemen
koccan
fájdalmas sikoly
vélem hangját
csillagpernye súgja
ugyan már
kapualj
sötét torka
elnyel
mélyén csend
kuporog
rajta lelkem didereg
nincs remény
csillagpernye súgja még
ugyan már
