A hétvégi bevásárlásból indultam haza. Kezemben teli cipelőkosárral, még két telepakolt szatyorral igyekeztem helyet keresni a tömött villamoson. Hálás voltam a sorsnak, hogy egy ülőhelyet szabadnak találhattam.
Tőlem kicsit balra, hátrafelé a dupla ülésen utazott egy fiatalasszony, két feltűnően helyes és eleven gyermekével. A kislány négy, a fiú pedig két éves lehetett. Kedvesen kacsingattak át a szemközt ülő idősebb hölgynek, aki szívesen vette az incselkedést, és kedveskedő arcjátékba kezdett velük. Annyira édes volt a jelent, hogy szinte minden szempár rájuk szegeződött. Az ártatlan gyermeki kacaj és huncut tekintet minden komor pillantást meglágyított, és mosolyt csalt még a legridegebb arcra is.
Rövidesen egy ideges hang hasította ketté a már idillikussá váló hangulatot:
— Én igazán szeretem a gyereket, de már kikérem magamnak! Hetvenkilenc éves vagyok és szeretnék már végre nyugalomban, csendben utazni hazafelé!
Megdermedt a levegő a villamoson. Nem tudni, hogy ki, kinek a pártján volt, mert a döbbenet akkora volt, hogy senki nem tudott megszólalni. Végül a sértett fiatalasszony szakította meg a feszült csendet:
— Kedves asszonyom! Hát gyerekek! Mit csináljak velük? Nem foghatom be a szájukat!
— De csend legyen és nyugalom! — vágott vissza az öregasszony.
— Van csend és nyugalom a temetőben! — válaszolta amaz, de már kezdett elfogyni a türelme.
Látta ezt az idős hölgy, de még tovább feszítette a húrt.
— Maguk, cigányok mást sem tudnak, mint gyerekeket gyártani! Mennének inkább dolgozni!
Mielőtt még komolyabb szócsatába bonyolódtak volna, a villamos megállt és az anyuka a két gyerekkel leszállt. Minden szem a villamoson őket követte, s ekkor az egész jelenet betetőzéseként a kislány nekiiramodott és a villamos elejéhez futott az első ajtóhoz, hogy a még mindig magáét mondogató öregasszony jól láthassa. Kinyújtott nyelvvel, középső ujját felfelé mutatva, enyhén behajlított térddel rugózott néhányat, s az öregasszony felé motyogott valamit az orra alatt.
Ez a váratlan fordulat ahelyett, hogy megdöbbentette volna az utasokat, hangos hahotázást csalt elő belőlük. Az öreg hölgy mindebből semmit sem vett észre. Egy időközben felszálló, s vele szemben helyet foglaló idős úrnak panaszolta el, hogy ő mennyire szereti a gyerekeket, de a szomszédságában van két tizenéves fiatal kamasz, akik égetnivalóan rosszak…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.18. @ 19:00 :: B.G.Boróka
