Koczeth László : Narcissus dala

dombok mögül
száll a bús ének
Echo zengi
fájdalmas dallamát
fülembe nem ér el
– homályban
elillan
szerelmes szava

 

bolyongok
magányom erdejében
bokraim elhajtva
megcsillan a tó

 

holdsugár remeg
hold lányának
fényes mosolya
rezzen

s szalad szét
millió darabra
hogy összeállhasson
újra
bennem a kép

 

álom ez talán
ígéretek
csalárd visszfénye
lidérc
mit
a vágy örömmel
befogad

 

álmaim megírtam
boldogan
Nox csillagleple alatt
mit Héliosz napszekere
oly
durván széttiport

 

magam
vagyok csak
amit látok
a
szépvagy tükörben
– fölé hajolva

 

szétperegnek
felf?zött
gyöngyeim – könnyeim
kedvesem
bocsásd
meg
eltitkolt b?neim

Legutóbb szerkesztette - Koczeth László
Szerző Koczeth László 51 Írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)