dombok mögül
száll a bús ének
Echo zengi
fájdalmas dallamát
fülembe nem ér el
– homályban
elillan
szerelmes szava
bolyongok
magányom erdejében
bokraim elhajtva
megcsillan a tó
holdsugár remeg
hold lányának
fényes mosolya
rezzen
s szalad szét
millió darabra
hogy összeállhasson
újra
bennem a kép
álom ez talán
ígéretek
csalárd visszfénye
lidérc
mit
a vágy örömmel
befogad
álmaim megírtam
boldogan
Nox csillagleple alatt
mit Héliosz napszekere
oly
durván széttiport
magam
vagyok csak
amit látok
a
szépvagy tükörben
– fölé hajolva
szétperegnek
felf?zött
gyöngyeim – könnyeim
kedvesem
bocsásd
meg
eltitkolt b?neim
Legutóbbi módosítás: 2008.04.19. @ 04:16 :: Koczeth László
