cip?m orrán viszem a port,
fokról-fokra
zöngéimet visszhangozva.
messiásnak hisztek,
pedig csak egy lehetek
veletek
a sok közül.
a párkányon vártok
könyökölve,
ti szegény, fogatlan emberek,
nem lehettek
folytatva…
sugaraitokból csak
ez a repedt éthordó maradt,
szakadt mesétek
szélében
elregélt régiszép
?si mesét
nem jár felhorzsolt
talpatok,
és szállok
másik töredezett
fénytelenekhez
újra, tovább,
amíg csak visszhangzik
az a ház…
Legutóbbi módosítás: 2008.03.07. @ 06:47 :: Kerekesné Varga Veronika