Ahogy kalászból a tiszta búza,
vagy lenge pára fekete földb?l,
úgy kelek én is idegen útra,
mint kései nyár lép ki az ?szb?l.
De lehet, hogy olyan búza leszek,
mi zörg? kalászba zárva szárad,
s olyan pára, mit nem fújnak szelek,
csak föld alatti folyóként árad.
El?bb, vagy utóbb minden elszakad.
Ha gyengül a szerelmes ölelés
mit sem ér a széttört akarat,
ott ülünk saját körünk közepén,
felizzunk, mint távoli csillagok,
s elt?nünk, akár könny? illatok.
Legutóbbi módosítás: 2008.02.12. @ 07:16 :: Tombor Márton