Csörtettem az utcán,
cip?m orrán görgetve
az elémtéved? fénygörönygyöket
a fukar napbácsi markából.
volt
távol az embertenger
közel az izgága gondolat,
csak egy félreértett mozdulat
és könnyen feslett
a halványra festett
koponyába vetített kép,
mikor még nem kész,
hiába mész mutatni,
hiába nézed,
pszichokellék az,
de ha lebontjátok
nem marad,
nem szabad,
nem szaval verseket.
félreérti magát a maradék
gondolat,
letér az útról,
szemét épül
a csúcsból
a mélybe hull
csak…
