Nem oly nagy csoda már nekem, a nem válaszolsz mocsara, és a vér sem, de a térdem azért fájja a földet… Most csak lássa a nyílni nem bátor szemem, hogy bárhol vagy, de nem velem! Igen, így lerogyva nagyon jó lenne nekem vakon maradni nem haladni, csak borulva ilyen bután koldulva kéz, vagy más után, de jó lenne még ennyire sután remegni a rút, hideg földön, de hát feljön a nap, ha nem kérem is, a magambaszakadó sóhajom, az is hamis, tudod te magad, hogy könyörgöm a véred ha kéred, ha nem itt vagy vélem, nálam laksz, ha mással is, akkor se maradhatsz ki bel?lem, ez már így alakult ez már meglapul a kertemben ez a védett kis virág!