látod
mégis csak beértek fohászaim
ebben az életben is megtaláltalak
és benned most új-magamra leltem
mégis úgy zokogsz odabent
mint az a névtelen ölelés
amit holnaputánra elfelejtünk
ébrenlét nélküli világ vagyok
talán benned is
talán másban is
ezerféle pöttömnyi rezdülés
de ha kell
nyolcvanhatszor újra kijárom
magamnak a kegyet
hogy olyannak lássalak
és olyannak szeresselek
mintha igaz volnál.
(hogy örök vagy,
a minden felett tart)