Dobó Erzsébet : Mégis fáj

Nyomtatás

Ezer t?r foglya a torkom,

Éles penge minden szavad,

Menekülés volt utolsó csókom,

És hirtelen halál, hogy újra láttalak.

Tébolyult zavarodottság, indulat hegyek.

Lelkünkbe tévhitek gyanúja vág.

Ingoványon sétáltunk:- virágos rét.

S napnak hittük a gyertyafényt.

Száz színt álmodtunk,

Szivárványt festettünk a rét fölé.

Tudtuk, hogy tévedtünk-

De csaltunk egy új reményt.

A mocsár lassan elemészt

Elt?nt a rét, a szivárvány,

Meghalt minden remény

Lelkemben ezer t?r pihen

Minden szó hazug álom –

Mégis fáj hogy ébredek.