Matos Maja : FELEDÉS

 

Víztükrére szállva párás álmom

remeg? szárnyait kitárja, látom

fellebbenni,  áttetsz?  kék nyugtató

ködfátyolom. Ma még sír a szám.

Kezed szemem elé tartja

emlékezésem csorba

tükrét, melyb?l mint kútmélyéb?l

megcsillanni látom a reményt és a

távol nincs úgy, és olyan messze,

mikor öledben kezem, kezedet kereste.

Hol édes megnyugvás az úr, hiába

támad az orv gyanú, hogy talán,

hogy mégsem! Vadul kapaszkodva

ugyanúgy, mint egykor veled,  édes

gondtalan bizalom árad hozzád

t?lem és neked! Mit sem tör?dve

az álnok, hitszeg? id?vel, kapaszkodom

most is oly er?vel, hogy  sajdul

agyam, karom…..hagyom!….legyen!

Jöjjön a feledés mi betakar

engem- veled.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Matos Maja
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu