– …habos, hófehér tünemény… *
Nyári hőség
A csend, mint izzó katlan borítja a tájat
Semmi sem mozdul
A tekintet szabadon szárnyal
A látóhatár remegő ködbe vész
Egy távoli gémeskút kábán integet
Az ér medrében hínáros víz hömpölyög
Szélén békalencse
Partján káka, nád és sárga nőszirom
Mint habos, hófehér tünemény, egy kócsag lép elém
Fején délceg bóbita díszeleg
Vadrécepár húz hullámtarajt a szürke vízre
Remegő szárnyú szitakötők pihenni karomra szállnak
Csengő gyermekhang köszön rám
– Kerékpárját tolva jön két kamasz –
A csend burka hirtelen szétszakad
Szitakötő, kócsag, réce messze már
A pillanat emléke örök ajándék maradt
2007.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: dr Bige Szabolcs-