Szalay Sándor : Mesék az időrésből – Rock, Mongo és Emily

Lassan másfél órája üldözte a lányt. Most már rövidesen megunja, és akkor szépen hazamehetnek, gondolta, utána meg szabad a pálya. Rock egyetlen vasárnapi matinét sem hagyott ki Mongo nudibárjában. A mait sem akarta elmulasztani.

 

Rock épp kezdte unni. Egy bevásárlóközpont tömött parkolóján vágtak át. Futás közben hosszan vizsgálta az óráját, fel sem tűnt neki, ha néha nagy csattanással átrohant egy-egy autón vagy bevásárlókocsi boxon, észre sem vette a vásárlókat és járókel?ket, akik szétrebbentek előtte. Tágra nyitott szemekkel nézték a tovaromboló tagbaszakadt alakot. Nem baj, nemsokára úgyis elfelejtik. Átszáguldott egy bevásárlókocsin, amit egy kismama tolt maga előtt. A nő, karján a gyerekkel hátrahőkölt, Rock még csak nem is lassított. Az öltönye zsebébe nyúlt, és kidobta a belé csusszant csokoládé mikulást. Lassan másfél órája üldözte a lányt. Most már rövidesen megunja, és akkor szépen hazamehetnek, gondolta, utána meg szabad a pálya. Rock egyetlen vasárnapi matinét sem hagyott ki Mongo nudibárjában. A mait sem akarta elmulasztani.

 

A lány eltűnt a bevásárlóközpont egyik sarkán. Rock néhány szökelléssel szintén ott termett, befordult, és erősen kellet fékeznie, nehogy átessen Déán, aki az aszfaltra tapasztotta a fülét, mintha hallgatózna.

Na, elég volt?

Déa lepisszegte.

Mi az?

Hallgasd!

Mit?

Pszt.

Nem hallok semmit. Mehetünk haza?

Hajolj le ide!

Összekoszolom a nadrágomat. Tudod, mennyibe kerül egy ilyen öltöny? Ráadásul, hogyan festene egy kitérdelt nadrágban Mongonál?, tette hozzá gondolatban.

Csak csináld!

Rock kénytelen-kelletlen letérdelt, fülét a betonra tapasztotta.

Nem hallok semmit, mondta.

És így jobb?

Déa hátulról megragadta a kopasz férfit a grabancánál, felhúzta térdelőállásba, így pont egy magasak voltak, majd két mutatóujját erőszakosan beledugta a két elálló fülébe, és még meg is forgatta. Rock felüvöltött. A bevásárlóközpont riasztói és lopásgátlói megszólaltak, a bevásárlókocsik kiköpködték a pénzérméket, és perceken belül megérkeztek a rendőrök is, a vijjogó autóikkal. Déa a szájára szorította a mutatóujját, pszt, mondta, és Rock szájából eltűntek a hangok. Amikor észrevette az újabb trükköt, fordulatból csapott a kislány felé, aki egy rúd szalámit adott a kezébe.

 

Rock, miután leküzdötte a meglepetését, a feje fölé emelte a szalámit, de mielőtt lesújthatott volna vele, Déa felemelte az ujját, és a fejét forgatta, mintha hallott volna valamit, a sokféle szirénázás zaján túlról.

Ez megint valami trükk.

Várj!

Még egyszer nem veszem be.

Figyelj egy picit!

Nem eszem meg!

Tényleg nem hallod?

Rock bizalmatlanul végigmérte a kislányt, majd ő maga is hallgatózni kezdett. Az éterben egy telefonbeszélgetés hangjai recsegtek. Déa erősen ráncolta a homlokát. Rock maga is jobban rákoncentrált a dologra.

 

Holnap december hat.

Ja.

Azt hiszem, idén megszellőztetem a lányomnak ezt a mikulás baromságot.

Emilynek? Még csak kilenc éves, nem?

Hét.

Hét? Miért akarod elrontani egy hét éves ünnepét?

Nem meséltem, mit csinált velem Húsvétkor?

Valószínűleg elfelejtettem.

A kölyök úgy gondolta, hogy a Húsvétot inkább a barátaival tölti a bevásárlóközpontban, minthogy velem lógjon.

És? A barátaival akar lenni. Nagy dolog.

És?! Pontosan elmondom neki, honnan is jönnek azok az ajándékok! Összetöröm a szívét!

Micsoda? Azért, mert a barátaival akart lenni?!

Megfizet, amiért hátbaszúrta az öregét!

 

Rock elnevette magát. Déa morcosan ránézett, mire a férfi az öklét a szája elé emelte, és úgy kacagott tovább.

Ez egyáltalán nem vicces.

Szerintem igen.

Az az ember el fogja rontani a hét éves Emily ünnepét.

Dehogy! Csak viccel?dik a barátjával.

Nekem nem úgy hangzott.

Nekem igen.

Mit tudhatsz te erről?

Csak megérzés.

Az kevés. Nekem úgy hangzott, hogy bármire képes.

Nem fogja elárulni a kislánynak, hidd el! Mennünk kell! Programom van!

Nem bízhatunk benne. Vagy te száz százalékig megbízol benne?

Nem mondja el neki.

Száz százalékig, Rock?

Mondjunk ötvenet. Az emberek ötven százalékosak.

Tehát nem vagy benne biztos, hogy nem árulja el.

De. Ötven százalékig.

Nem volna jó, ha elárulná neki.

Bizony nem.

Bárcsak tehetnénk valamit.

Déa a Gondolkodó pózába merevedett, homlokát összeráncolta, ajkait összeszorította, és mélyeket lélegzett, mint aki nagyon gondolkozik valamin. Rock az órájára nézett, a kislány elé lépett, ujjával megemelte az állát, és rákacsintott.

Gondom lesz rá.

 

 

 

Szia, kislányom.

Szia, apa.

Rockot hol hagytad?

Megmenti Emily ünnepét.

Emily?

Hét éves.

Aha. És egyedül jöttél haza?

Rock azt mondta, ha rendesen hazajövök, ő megmenti Emily ünnepét.

És erre te hazajöttél.

Igen.

Már azt hittem, valami rosszaságot csináltál.

Neeem.

Jól van, akkor menj játszani. És továbbra se csinálj semmi bajt, oké?

Okés!

Legutóbb szerkesztette - Szalay Sándor
Szerző Szalay Sándor 6 Írás
1978-ban születtem Budapesten. Voltam újságíró, karrierista, alkoholista, dolgoztam soron, voltam katona, protokolldroid és még egy-két dolog. Mindezek alatt végig csak írni akartam. Hol sikerült, hol nem. ÁÃ?rtam a piáról meg a szerelemről meg más sötét dolgokról, és valahogy rátaláltam egy időrésre, amelynek köszönhetően fele olyan gyorsan telik az én időm, mint másoké. Ezért lehet, hogy még mindig egy hülye kiskölyök lakik a fejemben. Meséket írok, hazudok, csúnyán beszélek, imádom az amerikai blogirodalom néhány művelőjét, szeretem a szabadszájú humort, a toleranciát kinevető alkotásokat, a félelmet és a reszketést, egy indián junkie vagyok, egy kopaszodó mikrofonfejű, egy hippikatona.