Both Péter (Peth) : Végtelen út

 

Volt egyszer egy furcsa álmom
Egyedül ültem egy  állomáson

Magányos voltam, de mégsem féltem
Mit kerestem én ott, még ma sem értem

Vártam egy vonatot, de nem tudtam merről
Hallottam hírét sok-sok embertől

Anyám megtanított, hogy merre mehetek
A szívem diktálta más felé is merjek

A barátok mondták, hogy erre és arra
Mutattak nevetve az égig érő falra

Apám azt mondta, meg fogom tudni
És ne hagyjam magamat más által húzni
 
A szerelmem azt mondta, teljesen mindegy
Akkor is velem lesz , ha mindenki elmegy

S én ott álltam, hallottam zakatol az élet
Megannyi hegy és völgy, az út sosem  ér véget

Felébredtem álmomból, tanultam belőle
A sínek közt szaladtam tovább.. csak előre…

Legutóbb szerkesztette - Both Péter (Peth)
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.