Volt egyszer egy furcsa álmom
Egyedül ültem egy állomáson
Magányos voltam, de mégsem féltem
Mit kerestem én ott, még ma sem értem
Vártam egy vonatot, de nem tudtam merről
Hallottam hírét sok-sok embertől
Anyám megtanított, hogy merre mehetek
A szívem diktálta más felé is merjek
A barátok mondták, hogy erre és arra
Mutattak nevetve az égig érő falra
Apám azt mondta, meg fogom tudni
És ne hagyjam magamat más által húzni
A szerelmem azt mondta, teljesen mindegy
Akkor is velem lesz , ha mindenki elmegy
S én ott álltam, hallottam zakatol az élet
Megannyi hegy és völgy, az út sosem ér véget
Felébredtem álmomból, tanultam belőle
A sínek közt szaladtam tovább.. csak előre…
