Bonifert Ádám : Miattam nem kell főznöd!

Béla és Edit újabb pillanatképe azok után, hogy legutóbb megvitatták, hogy milyen gyakran kell egy férjnek szavakban is elmondania a szerelmét. Miután lehet, hogy ilyen írásaimból egyfajta kisebb sorozat lesz, a mottó talán az lehet, hogy “Egy házasság anatómiája”.

– Helló, drágám.
Szia, Béla.
– Na, csak nincs rosszkedve az én cuncimókusomnak?
Nincs. De derülni sincs okom.
– Mesélj, mi van? Leboruljak eléd és mondjam azt, hogy szeretlek? A múltkor ez hatott!
Nem kell semmi ilyesmi, ha szeretsz, szeretsz, ha nem, nem!
– Nocsak, ezt most ilyen könnyen elintézed?
Nem tulajdonítok a dolgoknak nagyobb jelent?séget, mint milyen jelent?ségük valójában van.
– Húha…Mély bölcsesség! Ezt valahol olvastad?
A rádióban mondták. Mikor hazaértem, bekapcsoltam és éppen ezt mondták.
– Már megint a rádió… És most mit hallgattál?
A feleségek háziasszonyi kötelességeir?l esett szó.
– És? Valami olyasmit mondtak, ami neked nem smakkolt?
Azt mondták, hogy a rendes feleség jó háziasszony, és minden nap f?z a férjének.
– Minden nap? Hát ha nem dolgozik, akkor ebben van igazság. De ha a feleség is dolgozik, akkor ez talán nem várható el. Jó a hideg vacsora is.
Igen, de azt mondták, hogy naponta egyszer kell f?tt ételt enni. És ha valaki nem ebédel f?tt ételt, akkor vacsorára a gondos feleség gondoskodik a f?tt ételr?l. Azért gondos feleség!
– Nem kell ezeket a rádiós jó tanácsokat szó szerint venni, drágám. Csak nem f?ztél nekem valamit?
Ne örülj, nem f?ztem, mert mióta meghallgattam, ezen gondolkodtam és nem jutottam hozzá, hogy f?zzek.
– Nem baj, miattam nem kell f?znöd, jó nekem akármi is.
– De az akármi nem f?tt étel!
– Egye meg a fene a f?tt ételt, kedvesem. Csak akad valami hideg kaja itthon?
Hát nem is tudom, de majd körül nézek mindjárt.
– Hát nézd majd meg miel?bb, mert piszok éhes vagyok, különösen korog a gyomrom, mióta a kajáról beszéltünk.
– Látod, már sürgetsz is! Pedig én is munkából érkeztem haza! Fáradtan! Ennek ellenére neked kellene a f?tt étel, csak nem mondod meg egyenesen!
– Ugyan, Editkém, mondom, hogy ne csinálj ebb?l problémát!
Tudtam, hogy ez lesz bel?le. Mikor megjöttél., még „cuncimókus” voltam, aztán „drágám” lettem, majd „kedvesem”, de most már csak „Editkém” vagyok. Megy fel benned a pumpa! Nemsokára „Edit” leszek, simán, egyszer?en, aztán rossz feleség, utána hanyag háziasszony, majd nem tör?döm asszony, mert nincs f?tt étel az asztalon!
– De hát én semmi ilyesmit nem kértem, s?t ellenkez?leg, azt bizonygatom, hogy miattam nem kell f?znöd!
– De közben mást gondolsz, lerí az egész magatartásodról, látszik a szemeden!
– Edit, Edit, már megint sikerülni fog felcukkolnod!
Mert fáj az igazság, mert te nem mered egyenesen a szemembe vágni, hogy rossz háziasszony vagyok, csak magadban sajnálsz le!
– Most már ha lenne f?tt étel, akkor sem ennék bel?le! Csak hideg kosztra vágyom, de arra már nagyon!
Értem, de akkor inkább várj még egy kicsit, leszaladok az üzletbe, vásárolok ezt-azt és összecsapok valami f?tt ételt, olyan kedvedre valót.
– Edit, figyelj rám, figyeld a számat, lassan mondom: mi-at-tam nem kell f?z-nöd!
Ne titkold a vágyadat, nekünk ?szintének kell lennünk egymáshoz. Tudom, mit szeretnél, nekiállok, megf?zöm.
– De a hétszentségét, Edit, nem akarok f?tt ételt, mert az megint id?t vesz el. Éhes vagyok, jó a hideg kaja, csak adjál már valami vacsorát.
– De én f?znék neked pékné módra…
– Ne! Se pékné, se Kovácsné módra ne f?zz nekem semmit! Értsd már meg, miattam nem kell f?znöd!
Brühühü…Bruhaha… Hát ezt érdemlem t?led?
– Most meg miért sírsz? Te sírsz, amikor az éhségt?l nekem kezdenek folyni a könnyeim? Te sírsz, aki rám akarja er?ltetni a f?tt ételét, holott nekem az nem kell? Te sírsz?
Mert nem vagy megért?, hanem követel?dz? vagy! És ez engem nagyon bánt!
– Mit követelek én?
– A hideg ételt, mert nem akarod elismerni, hogy a f?tt ételre vágyakozol.
– Jó, rendben van, kivárom. Menj le, vásárolj és készíts valami f?tt ételt. Addig, amíg elkészül, majd csak nyelek! Ezt már úgyis megtanultam melletted! Állj neki és f?zzél!
– Neked.
– Mi az, hogy nekem? Kett?nknek.
Nem, mert én magam miatt nem f?znék, ha készítek f?tt ételt, azt csak miattad teszem.
– Na, most fogok robbanni! Mi-at-tam nem kell f?z-nöd! Tizedszer üvöltöm bele az estébe!
– Látod, Béla. Ez tesz engem tönkre, ez a határozatlanság . Nem tudod eldönteni, hogy f?zzek-e vagy sem, nem mondod meg, hogy mit f?zzek, mit ennél szívesen!
– …..(a férj hörög)
– Béla, Béla! Hová készülsz, hová mész?
– Lemegyek a sarki vendégl?be, mert ott nyugodtan meg tudok vacsorázni. Itthon már elment a kedvem az evést?l is! Nem kell se meleg, se hideg koszt!
– Jó, várj, készülök én is.
– Te is lejössz?
Hát persze, már több mint egy órája lefoglaltam számunkra ott egy asztalt…
– Edííííít!!! Teee!….
– Nyugalom, Béla, már alaposan megjegyeztem, hogy miattad nem kell f?znöm….

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.