Nőnap estéjén kerül föl a képernyőre ez a szöveg, így is akartam, mert nem politikai gesztusként köszöntöm most a nőket, hanem merő szerelemből. A kiöltözöttet és a meztelent is.
Az ember nem abba szerelmes, aki érdek nélkül tetszik. Hanem abba, aki mohón, vágyakozva, gyöngéden-vadul, kívánsággal: érdekből is tetszik. Illemtudó öregember vagyok, tehát nemcsak Zsuzsanna és a vének (meg az ebből a metaforából ihletődött csodás festmények) tanítottak meg arra, hogy nincs ízléstelenebb a kéjsóvár aggastyánnál, ezért képmutatóan rejtegetem, palástolom, ha nagyon megtetszik nekem a n?napi ünnepelt. Megjátszom a közönyöst, az unottat, az érdektelent – de ha észrevétlenül meggusztálhatom a csinos lányt, óvatosan megteszem. A képemen ez remélhetőleg nem látszik meg, lopva jegyszem meg magamnak az idomokat, akár rubensiek, akár Modigliani-ra utalnak. Magamban sem morogtam soha: „buta csaj – gyönyörű mellekkel” – a szép alak az én szememben fölér több fontos jellemvonással, a szép járású, kecses szarvasünőért akkor is megküzdenek a bikák, ha bukásra állnak csillagászatból.
Vajon nem testi szépségéért került megannyi mítoszba, mesébe, eredetmondába mindenféle szarvas – víziőz, rén-, gím-, avagy dám- meg jávorszarvas, a Dávid-szarvasról nem is beszélve. És a mondákból tapintatosan mindig kimarad, hogy a dögöt is megeszi, s befal sokféle gerinctelent – a poetika illemtanának van érzéke ehhez. Azt azonban nem rejtegeti senki, hogy az öreg szarvast, ha még odamerészkedik, ha még kívánós, a fiatal bikák úgy kiverik a versenyből, hogy magányosabban pusztul el, mint ahogy élt (mert azt tudjuk: a szarvasbikák nem kedvelik a társaságot, nem járnak se sörözni, se ultizni). A vadászok meg, ha lelőnek egy bikát, nyomban kiherélik, különben rögtön ehetetlenre büdösödik meg a húsa. A lényeg azonban az marad, hogy nincs okos és buta ünő, csak szép, és (ritkán) kevésbé szép, vagy éppenséggel csúf.
De az ember lánya abban is különbözik a szarvas-lánytól, asszonytól, hogy az eszének, a szellemének is van, lehet esztétikai értéke, csábító vonzása. Egy nőnek lehet ellenállhatatlan a kacagása akkor is, ha nem szép a lába. Tündéri báj sugározhat a bölcsességéből akkor is, ha lapos a melle. Arról nem is szólva, hogy a házasságban lassan már közömbös a legszebb láb is, viszont a józan ész, a szorgalom, a kedvesség, a der?, s a vérbeli tehetség a gyermeknevelésben, a felemelkedés s szakmai életben, az otthonteremt? készség maradandóbban szolgálja a nőiességet a legizgibb Picasso-parfűmnél is.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Bodor Pál (Diurnus)