Szarka Emese : Az út 5.

  III.           felvonás

1.        jelenet

A fiatalabb rendezettebb küls?vel jelenik meg. Haja jólfésült. Ismét egy fokkal világosabb van. A háttérben élesen kirajzolódik a szutyok.

A MÁR NEM FIATAL ÚR   Nyugalom árad bel?led. Lépteid biztosak, de könny?ek. Kézszorításod kellemes, se nem er?s, se nem puhány. Ruhád tisztességes, nem felt?n?.
A MÉG NEM ID?S ÚR      Így jól érzem magam.
A MÁR NEM FIATAL ÚR   Változtál.
A MÉG NEM ID?S ÚR  Boldog vagyok és kiegyensúlyozott.
A MÁR NEM FIATAL ÚR   Elhiszem. És vannak már ellenségeid?
A MÉG NEM ID?S ÚR   Mindenki és senki. Nap mint nap az állam alkotta törvényekbe ütközöm, és naponta rácsodálkozom, hogy mennyien elmennek az erkölcs törvényei mellett.
A MÁR NEM FIATAL ÚR    Ez mindig is így volt. Evidens dolgokat mesélsz. Azt hiszed, két hét elég bármire is? Hogy olyan ez, mint valami gyorstalpaló tanfolyam?
A MÉG NEM ID?S ÚR  (Oda sem figyelve) Elég id?m volt, hogy töprengjek. Békét teremthettem a békétlenek szívében, még ha csak egy rövid id?re is. Korántsem vagyok még készen, és azt hiszem, soha nem fejezhetem be, amit elkezdtem.
A MÁR NEM FIATAL ÚR    Mégis mit teszel? Hirdeted az igét?
A MÉG NEM ID?S ÚR   Melyiket?
A MÁR NEM FIATAL ÚR   Hát azt.
A MÉG NEM ID?S ÚR  (zavartan) Többnyire csak beszélgetek az emberekkel, akik hamar feltárják a problémáikat és megbíznak bennem, mert józanul ítélkezem felettük.
A MÁR NEM FIATAL ÚR   Neked nincs jogod ítélkezni.
A MÉG NEM ID?S ÚR  Nem olyan vészes, csupán rájuk ijesztek egy kicsit. Ha van mit?l félniük, könnyebb másképp élniük. Holnap már nem csak a szegényekkel fogok beszélni, becsöngetek a gazdagabbak házába is, és megkérdezem, hogy érzik magukat. Biztosra veszem, hogy üresebbek, mint a többiek.
A MÁR NEM FIATAL ÚR  Egyáltalán nem biztos. Velük nehezebb dolgod lesz. Értelmiségiek, és nem hagyják magukat csak úgy, holmi égb?l pottyant szent szavaitól befolyásolni. Ne er?szakoskodj, és ne ítélkezz, ne félemlítsd meg az embereket, hanem adj nekik er?t és hitet!
A MÉG NEM ID?S ÚR   (hanyagul odavetve, tegezve) Ha olyan jól tudod, mit kellene tennem, csináld te magad! Bel?led biztosan jobb prédikátor lenne. Miért nem teszel semmit?
A MÁR NEM FIATAL ÚR  Mert én elégedett vagyok az életemmel.
A MÉG NEM ID?S ÚR    Nem te mondtad, hogy ne csak önmagunk képe lebegjen mindig a szemünk el?tt, hanem néha nézzünk kissé a tükör mögé? He? Ilyet csak az mond, aki már visszahúzódott a csigaházába és már régóta nincs tisztában az élet fogalmával.
A MÁR NEM FIATAL ÚR   Én megnyugodtam, lecsillapodtam mostanra. És a te fiatalságod is el?bb vagy utóbb letörik, és bölcsebb leszel majd.
A MÉG NEM ID?S ÚR  Maga egy kivénhedt, gyáva ficsúr.
A MÁR NEM FIATAL ÚR Vigyázz fiam, hogy beszélsz! Ne légy kétszín?! Hagyd abba ezt az egész megváltásdit, mert úgy semmi értelme, ha ?szintétlen vagy!
A MÉG NEM ID?S ÚR  (elszégyellve) Igaza van, mint mindig. Már közel jártam a jóhoz.
A MÁR NEM FIATAL ÚR  Adok még id?t. És ha sikerül változtatnod valamit az emberek gondolkodásmódján vagy helyzetén, akkor én is felvértezem magam, és veled együtt teremtek békét.
A MÉG NEM ID?S ÚR  Jól hangzik. De úgy hiszem, ennek nem így kell lennie. Semmi sem véletlen, legfeljebb csak az okok ismeretlenek. Béke addig nem lesz, míg mindenki önmagával nem békélt meg. Én csupán magvet? lehetek.

 Rodin Gondolkodójának pózban ül egy n?i alak középen. Elkezdi mondani a szöveget, a második szó után a színpad forogni kezd vele egészen a mondandója végéig. Izmos test?, arca kivehetetlen, sötét burkolja, csak itt-ott csillan meg rajta néha egy-egy fénynyaláb.

 SZOBOR   Szellemi társak találnak rám. Hozzám fordulnak. A másik nem elhagy. Nem hagy el, aki nem tekint hús-vér embernek. Ki a vesztes? Aki megy, vagy aki marad? Mindenki nyer. Tapasztalatot. Tudást. Új gondolatokat. Termékeny talajt.
Semmi sem véletlen. Mentek, mert a szint nem egyezett. Gyermekek, éretlenek. Akiknek szükségük van, megtalálnak. Akikre szükségem van, megérkeznek. A rév kölcsönös.
Az id? és a tér manipulálható. Az álmok megtermékenyülnek. Új technika születik. Az emberiség kishit?, mégis nagyra vágyik. Miközben pusztít, azt hiszi, valami csodálatosat épített. Kevesen vagyunk. Az emberiség túl sok. Az emberség túl kevés.
Hol a humánum? Hol a bölcsesség? Hol vannak a természeti törvények? Gúzsba kötjük magunkat a dogmáink segítségével, az erkölcseinkkel. Hová lépsz?  Szakadék van alattad? Pocsolyában fetrengsz. De a sár átlátszó, mert az legalább igaz, nem szépítik. Többet ér a k(á)osz, mint a mesterségesen tisztított víz. Az már régen rossz, ha mesterséges tisztításra szorulunk. Azt sem tudjuk, mit iszunk, miben fürdünk. Bemocskoljuk magunkat. A fehér fekete, a galambot a háborús ég felett lövik le. Te tényleg azt hiszed, van ennél jobb hely? Hidd el, van rosszabb is. De mindig létezik egy sík, ahol lehet?séged van a döntésre. Rajtad áll a választás, de ne kerüld el a véletleneket. Azért a köldökzsinór még fel(felé)köt. Fönt van az anyád, fent van a méhed, s te vagy a gyümölcs. Suttogva: Mi a saját felismerésem? Mi a belém táplált? Mindegyik. Mindegyik. Nincs új ismeret, minden bennünk csírázik. Az ?studás elkísér, csak ki kell tárni az ablakot.

 A kiindulási pontnál megáll a színpad. A szobor elt?nik.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:52 :: Adminguru
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.