Ecsedi Éva : Ajándék


Felh?k közé eresztett szárnyak surrogása,
Vad álmokból kikelt madarak vijjogása,
Viszi a szél… viszi a szél… messzire.

Éjjelek csendje sistereg
Halkan kúszik a sötétbe
Tekereg áspis sereg
Egeken néma csillagok
Robbannak szerte
Elfolyik az élet ereje telje
Vége.

Horpadt bádog koporsók
Végtelen sorakoznak
Nem hoznak több halottat
Sivatagig ér a karaván
Halovány derengésben
Tétova tevecsorda
A homokóra lepereg
Az es? elered
Kés?.

Koldus kéreget utcasarok sarkán
Tarkán kurva méreget
Csak ténfereg
Vallássá válik a magány
Siratófal imára vár
Maradvány torz testbe zárva
Várja jön e vére hulló álma
Foszlott magánya.

Csepp cseppen
Elered esik
Negyven napig
Talán negyvenötig ha
Hajóval megyünk tovább
Egyre.

Fel a hegyre
Meredek szirtek
Tetejébe
Vadgalamb mutat utat
Csókkal szelídített tudat
Áment mondani könny?
Ám a világ szörny?.

Istent játszani ne akarj Ember!
Ez nem a Te játékod
Más a Te ajándékod!

/kép sk./

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:42 :: Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."