Kőműves Klára Szerző
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
3 nap ezelőtt 1 komment

(1)
Túl kevés esőt kapott, önmagába
zárkózik az orgonavirág – ki akart
nyílni, látom az ágak végén függő
lila gyöngysorát. Nem imádkoztam
esőért, talán az én hibám, hogy nem
pattannak szét a szirmok – esetleg
érdemem, ha örömükre válik a hosszú
ölelkezés, elvégre így maradnak együtt,
nem éri őket kínzó fonnyadás, össze-
pörkölődve egy száraz, forró nyári nap
a porba egymás titkait megtartva
együtt hullanak.
(2)
Hány otthont rejteget a régi pajta
kő, s vályog fala? Verebek öröme
a kövek közötti megszámlálhatatlan
apró rés. Részemről csak hóbortos
álom pusztulása az egész, de így…
ki tudja, hány madár köszönheti a
veszteségeimnek életét, s innentől
már pompás madárház, nem régi
istállónak düledező fala; a sáros
szalmaszálakon még az idő is alig
fogott – több maradt nekem az
éltetésből itt, mint bárhol, bárkinek
jutott.

3 hét ezelőtt 2hozzászólás

Nincs semmi kézzel fogható javam,
csupán csodákból kapok néha egy
kicsit, de azokból szívesen adok neked,
bár nem tudom, hová tegyem – nem
ismerem a tenyered.
Jó is, hogy csak madárhangból adhatok,
s még zizegéséből füveknek, de ahogyan
harapom az almát – szeretném, ha
elfogadnád annak ropogását!
Megkaphatod a kora esti napsugarakban
bolondozó bogarak kedvét, a gyűjtött
kavicsaim legbecsesebbét, és szívesen
adok neked kevéske napnyugtakor születő
hangot, amit talán kérned sem kell már,
csak nagyon akarnod.

3 hét ezelőtt 1 komment

(1)

Uram, az hogy én vétkeztem
egészen világos. Bocsánat-
kérésem hozzád elért? Ki tudja,
hogyan érkezett a magasba…
azóta kevesebb csillagot hordoz
éjszaka az ég.
(2)
Hogy megbánás van bennem,
tisztasor ez is, mégis érint vala-
mennyi árny – Nem lehet, hogy
sokkal nagyobb a bűnöm az
elkönyveltnél, és ezért marad
válasz nélkül folyton az imám?
(3)
Mentségemre legyen, hogy nincs
mentségem, s így nyilvánvalóan
hiánytalanul kerek ez az egész
bűn. Talán tenyeredbe illik éppen
– Elvetnéd tőlem messze, addig
amíg van némi erőm?
(4)
Foghatnám másra az egészet, de
akkor magam helyett szennyeznék
be mást, meg aztán te úgyis tudnád,
hogy hazudok, csak megerősíteném
ezzel a másik igazát.
(5)
Nézd, én most tehetetlenségem okán
találgatom, hogy a te szemedben mi
lenne számomra jobb, de elfáradtam
találgatásaimba – most aztán már
tényleg legyen meg a te akaratod!
(Csak még egy félártatlan kérdés; te
vissza tudod csinálni a tettem? Mert
akkor már bátran tartózkodnék attól,
amit elkövettem.)

3 hét ezelőtt 2hozzászólás

(1)
Szécsényben jött a gondolat, az esti,
hatos misén, hogy ott most, ha majd
Jézussá lesz a pap, én áldozni fogok,
de apám otthon van, ágyban fekszik,
és beteg; Vajon ostyával a számban
meddig érhetek? Nem mondta akkor
senki, hogy ilyesmit tenni nem szabad,
hát felpattantam a helyemről, rohanni
kezdtem a buszhoz titkommal a száj-
padlás alatt. Levegőt is alig mertem
venni… fél óra telhetett, aztán a busz
megállt, és én örömmel szaladtam
haza a fél falun át. Számban az ostya
már olyan volt, mint az édes, nyers
kovász, de én boldog voltam attól,
hogy ízével a számban gondolhattam;
Itt van, itt vagyok! Az Isten áldjon meg
apám!
(2)
Persze ő ezt nem tudhatta. Csak azt
kérdeztem, jobban van-e már, és erre
azt a választ adta: Nem érted, hogy
én már innen nem fogok felkelni, lány?
(3)
Csak pár hét következett, már angyalok
vitték a mennybe, de én azóta is őrzöm
azt az ostyát a szívembe.

4 hét ezelőtt 1 komment

Csak mondta, mondta! Tanácsot várt tőlem
talán, de szólni nem hagyott. Gondoltam is
magamban; jó hazugság ez, az álmait feladni
fél, és közben egész jól beszél, lenyűgözhetne
tán a bölcsessége is, de ő most bántva van, ő
a sértett, ő az elhagyott, tehát olyan súlyos és
erős szavakat használ, amilyen gyönge, és úgy
kacag fel mondatok felénél, amilyen keservesen
legbelül zokog – Hogyan is érthetné meg kihűlt
szerelmet kergetőn, hogy a férfi számára már
csacska lányka csak, de nem kell félni semmitől,
végül erős nővé érleli további sok-sok kapcsolat.

4 hét ezelőtt 1 komment

Kezdődik. Hőség van újra. Szomjazom.
A leggyöngédebb szellőt is áldásként
fogadja lelkem, s úgy üdvözli azt, mint
szántóföldeket az első éber fénynyaláb,
mit hajnalonként tájra szór a Nap – édes
csiklandozás, míg mind a földre hullanak.
Anyámat juttatja eszembe, a szívem úgy-
is csordultig vele; néha még hozzám sem
ért, már kedvesen cirógatott tekintete.

1 hónap ezelőtt 1 komment

Éjbe szórt szavakkal engem el nem
érsz – mély az éj, sötét, bizonytalan,
de hozd csak napvilág elé, mit szánsz
nekem, ha szólsz, s kinyílok, szirmaim
kibontva várom, megcsodálj! Érj utol
a fényben, az való nekünk! A Holdra
esküdöznünk már úgysem lehet, hisz
rég eladtuk azt – hát, jól fejedbe vésd;
ha álmom szőne is, a Napba rejtelek.
Jó…
Legyen. Legyen, de csak ha sarlóforma
lesz a Hold! Nem kell, hogy lássanak, és
meghallják, amit mi úgy mondunk el ott,
te árva szót sem szólsz, és meg már én
sem szólalok.

1 hónap ezelőtt 1 komment

A férfi kő hogy kell legyen,
a nő erős kötőelem, mert
a kő, ha egyszer meghasad,
a nő sebére szépen rátapad,
és összeforrva így, vigyázza
nő a kő szívét.

1 hónap ezelőtt 1 komment

(1)
Nézd csak, milyen aprócska vagy –
soványka tested mégis szép nekem!
Csodálva néztelek, a szél sem bírt
veled, hiába hajlott hátad százfelé
– szégyenében a domb mögé eredt,
csak én bámullak itt tovább…
megyek, meg kell érintselek!
(2)
Hiszen szálvéged, akár a tű – tudom
már, hogy nagy harcos lehetsz, érdes
tapintású a tested, s erezetedből sejt-
nedv csordogál. Mily sokan születtetek!
Csomókban éltek, ám te itt túlnőttél a
többi szál között – élénkebb a színed
is, még jó, hogy észrevettelek.
(3)
Ha engednéd, hogy a talajtól közel
letépjelek, környékhírűvé tehetnélek,
de nem sürgetlek, aludjunk erre még
egy párat, s aztán, ha szeretnéd,
óvatosan kifeszítelek a hüvelykujjaim
között, ujjperceimhez ajkaim szegem,
és hosszan derekadra fújom sóhajom,
talán te megcsiklandozol, míg hangod
olyan messze száll, hogy mindenki
tudni fogja erre; egy bátor fűszál élt
nálunk a kertbe.

1 hónap ezelőtt Nincs komment még

Éjszaka.
A Hold teli.
Idő az arcomon
már ráncait szedi,
de a világ bennem
egyre gyermekibb
– nem tékozolja el
a nap reményeit.

Kőműves Klára Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!