hát kérem szépen az nem lehet kétségeshogy piszok nagy költő vagyokmár a mejjem is feszül amikor magamat olvasomde ezen kiakadni nem érdemeselég ha én magamnak vagyok tiszteletre érdemes már tébácsi is megmondta „béeszcsé versei jöttek az éjjel”azóta még annyit sem [… Tovább]
Nem rozsdál még szívemen lakat, deféltve gyűjtöm napjaim atommagjait.Elektronfelhőbe bugyolálom magam,lehet így is vonzóak protonjaim. Csak az agy kényszer, hogy fel ne adjam.Észérv diktál, néha érzelem.Nem fény kell már, csak egy kis hazugság,soká maradok még köztetek.
mert úgy hiszed hogy úgy is jóha csendbe fojtva minden szóha nincs vihar nincs itt a végaz erekben még forr a vérpedig hideg és széthasadta nap az ér a pillanatnincs rá ima én sem vagyokIsten voltál ma elhagyott
kalapács alá került a szívem az agyamra tegnap licitáltak a legtöbbet te ígérted érte mindkettővel biztos jól átvágtak az egyiket újra dátumozták a szavatosság nyolc éve lejárt a másikat akárhogy is féltem szívtelenül azonnal leáll
Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,pedig tollamban a tinta egyre forr,a papiroson fehér marad minden,ha a képzeletem most is csődöt mond. Úgy szeretlek, hogy elfelejtek félni,veled egyszerű lesz, ami komplikált,de egyszerűen nehéz lenne élni,amíg félszavakat rosszul kombinálsz. Én úgy [… Tovább]
a csonka idő botjára támaszkodiks belefülel a némaságbaszeretné még hallgatni a csendetde nem maradt idő csak elmúlásra
Az ólmos köd a téren fátylat játszik,autósztrádán jégborda feszül,a lámpavasra hideglelés mászik,az ünnep zöldje komposztba kerül.A lelki béke néhány blogban posztol,és roncsderbit hirdet meg a halál,ki eddig küzdött jobb, ha továbbgondol,nem erősekhez feni a kaszát.A számvetés ma sem az [… Tovább]
Begombolós már a téli este, csizmában kint hideglelős szavak, véletlenül tegnap észrevettem, a Szeret még a szandálban maradt. Az utca csendes, redőnybe zártan szemet hunynak a korhadt ablakok, itt patkány vinnyog, s tőlünk paráznak a limuzinos, álszent angyalok. Nem [… Tovább]
http://youtu.be/hBTjH0tZYB8 a fogyó hold ma is csillagokra éhen sziporkákat terel a végtelen égen sarlójával néha belevág a rendbe tudja nagyot vétett s attól elmegy kedve az árnyakat itt lent nem hajtotta széjjel megleshetne pedig ahogy szokta kéjjel tisztás [… Tovább]
(Ki lenget már fehér zászlót?) Kétrét görnyedt hétköznapok bordái között visszhangzik a szó. Az együttélés lövészárkaiban, hol a fegyverszünet ismeretlen, a csend fogott elsőként golyót. Gellert kapott minden hozzád címzett. A kommunikáció értelme az összes szinten elhanyagolható. Elbeszélünk [… Tovább]
