Ki tudja, miért, szeretem.
Talán mert szerény és nem hivalkodó
Füledbe hangosan nem ordító.
Hárfák s fuvolák lágy dallama.
Vágyaknak, miket szívedbe rejtesz, csokora.
Orgonák mámorító illata,
Liliomok szűzies mosolya,
Fűben megbújó, szerény ibolya.
Orchideák rejtelmes egzotikuma.
Kellem, báj és bizakodás,
Áradó, elbűvölő varázs.
Hallod, szinte hallod anyád vigasztaló szavát.
Sebekre gyógyír,
Pusztító fagynak olvadás,
Szivárvány ragyogása hideg eső után.
Lila, lila, lila…
Anyám felsejlő mosolya.
Gyermekkorom eltűnt tavasza.
A fuldokló vér halk sikolya.
Megérint az elmúlás illata.
Vágyakozás, a boldogabb jövő záloga.
