Fotó: Gyéresi Andrea Éva
Akkor csak így láttam magamat
a tér végéb?l úszva a fáradt nap alatt,
két éve lehetett, mikor nem aludtam,
szédültem a fájást, a nehéz járást
akkor éppen csak nem bírtam.
aztán a görbe házak kiegyenesedtek
a bokrokkal valahogy, (nem emlékszem)
de felrántottak onnan, egész embernek,
szép egyenesre megmunkálva, csodájára
a visszhangos gyönyör? világnak!
