Félre siklott élet
A könny arcomra fagyott,,
a gondolat elkószált a semmibe…
az ajtón valaki bekopogott
előttem állt, majd térdre rogyott.
Jeges szél fújta a havat
a tó vize vastagon befagyott;
kinyitottam az ablakot
és a gondolat lángra kapott.
Lobogott a tűz a kandallóban,
vizet melegítettem egy nagy lavórban;
a kihűlt testet megmosdattam
könnyeimmel ráncait kisimítottam.
Már nem volt ijesztő, csak ember
akit a sors minden rosszal megver;
életet leheltem kihűlt testébe
ma éjjel nem rohant a vesztébe.
Előttem ezt ISTENNEK is megígérte.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.23. @ 18:49 :: kocsis bözsi
