Egyszer voltam…
…egyszer büszke voltam
embernek születtem
a szép Tisza partján
álmokat kergettem
hegyeink lábánál dallal
köszöntöttem a reggelt
és szívem szeretettel telt el.
…akkor büszke voltam
s délceg ifjú nyárfa
Alföld homokján – kósza szél
igaz barátja
mezsgyéken homok
sárban – millió könnycsepp
tán a Dunánál is bölcsebb.
…aztán teltek az évek
láttam szegénységet
anya karján éhes gyermeket
apát mindig részeget
leköpött tanítót
nyomorult nagymamát
sarkából kifordult a világ.
…majd szégyelltem
hogy embernek születtem
barátim vállán keseregtem
nevettek rajtam – ellöktek
egyszer sárban feküdtem
majd felhőkig repültem
egyedül – kegyetlen.
…egyszer büszke voltam
embernek születtem
a szép Tisza partján
álmokat kergettem
hegyeink lábánál dallal
köszöntöttem a reggelt
és szívem szeretettel telt el.
…ma már madár vagyok
hegyeknek szállok
néha még háztetőkön hálok
álmodok olykor
egy megszépült életet
látok zöldet fehér hegyeket
vörösre festek emlékeket
de ember ebben a korban
vajon hogyan legyek?