P. Tóth Irén : Transzban

 

És jött az éj a csillagok

felgyújtották az eget

hideg volt és fájt a szó

csak a hó recsegett

És olyan fényesség terült

az egész téli tájra

mintha az ég minden csillaga

egy pontra fókuszálna

és a fénylő ég alatt

elbitangolt lelkek

a hold tekintetétől

gyilkos transzba estek

Vajh mi ez az őrület

az agy vicsorgón lüktet

a végtelennek vélt idő

most végtelenbe veszhet

Akkor ráborul az ég

a fagyos téli földre

és sötétség költözik

az üres szemgödörbe

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.03.20. @ 17:56 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.