Vaskó Ági : ÉbrenLÉT

2016.12.08. Vaskó Ági Vers 22
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Internet

Ezüstös a csend

lelkem hófehérjén,

fénytelen  imámat

darabokra tépném.

Darabokra tépném,

szétszórnám az éjben,

hitevesztett lettem,

szégyellem a vétkem.

 

 

Győzött a kísértés,

a fájó látomások,

a lassan behálózó

Hitetlen Tamások.

 

 

Uram!

Uram, hívlak!

Segíts talpra állni,

elveszett bárányként

újból rád találni.

 

 

Uram!

Uram, hívlak!

Simítsd meg hát arcom,

hidd el, ha most megütsz,

újból odatartom!

 

 

Taníts meg szeretni,

taníts, újra élni,

advent’ hóesésben

holnapot remélni!

Fénytelen imám

hitemtől ragyogjon,

„Hiszek egy Istenben” ,

sohase vacogjon.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.12.08. @ 19:00 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 121 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.