Elégettem a verset, mert megtehetem.
Demokratikus feudalizmus-
társadalmi tokány.
Hiperonizmus.
Szívem, rozsdás márványkert,
pokémon labdába rejtettem.
Ha jön egy lány
magam választom.
Ég a vers, mert hittem és hiszem,
hogy hitem
hitetetlenül határtalan.
Milétem, mint költő elenyész,
mert hitem megemészt.
Finomság,
akár a tokány.
Klisét használok,
ahogyan a szomszéd aranyhal is szavazhat.
Gerincem hullámvasúton hullahoppozik.
Értékem a régi,
egy szál cigi meg egy kávé.
Könnyebb eset vagyok, mint egy
légből kapott topmodell,
medvekiadásban.
Elégett a vers.
A hamu hóesést imitálva
-öregotthonos mozgással-
próbál keringőzni,
csipőficammal.
Elégett a lelkem is,
oda a halnyi szavazójog is.
Demokratikus feudalizmus.
Ez természetes.
Míg a versem égett,
oda lett a személyiségem.
——————————————————————————————————————
Nos ezt az írást meg kellene nyírbálni. Túl sokat beszélsz, és keveset mondasz. Néha a kevés több. Azt gondolom ennél az írásnál is az a helyzet. Sok benne az értelmetlen töltelékszöveg. Átdolgozás után várom vissza. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2016.04.06. @ 18:16 :: Nagy Egon