Próbára teszem a verset,
egy felhőbe rejtem bele,
így úszom messze vele,
próbára teszem a lelked,
vajon velem együtt rezzen-e?
Próbára teszem a kincset,
egy kis tűztaréjra fűzöm,
a lángot egyre tűröm,
próbára teszem a szíved,
és ha jéghideg, messze űzöm.
Próbára teszem a lantot,
ami ajkad mélyén pihen,
halljam, hogy mégis milyen?
Próbára teszem a hangod!
Az igened még mindig igen?
Próbára teszem a vázat:
a régi, meghitt perceket,
hol nem ijesztett még „lehet”,
próbára teszem a házad,
megtart-e még az emlékezet?
Csak egyre vigyázok mégis,
mi egy próbát sem érne meg,
mit szemedre nem vetek,
a gondolata is rémít,
nem teszem próbára szerelmedet!
