Ferike levese
Csem? felé akácsorok szabdalta rozsföldek között áll a kicsiny roggyant tetej? tanya. Vályogfalai d?lnek több irányba, ki tudja, mi tartja a tet?t, mert az elkorhadt tet?gerenda nem. A tet? fele beroskadt a ház egyik szobájába. Az akácoszlopok is rég elkorhadtak az öt évtized alatt, amióta utolsó lakója is kihalt a háznak.
A bolond Ferike lakott itt az anyjával. Szelíd együgy? kis ember volt.
Sokszor elnéztem kerékpárutam közben a rozzant épületet, hogy hanyatlik az enyészetbe évr?l évre. Tavaly még megvolt a tet? egy része, mára már ben?tték a bokrok és akácok, gyökerükkel, ágaikkal feszítve az évszázados vályogot.
Gyula barátommal nézünk be a tanya kicsiny ablakán. Bent homály, szétdobált holmik. A roskatag tet?n besz?r?d? fényben ezüstösen csillannak meg a pókhálók, és a fény útja rávet?dik egy porral fedett ócska ágyra.
– Ezen aludt Ferike – mondta Gyula. Szegény kis bolond, mennyit csúfoltuk kölyökkorunkban, pedig vagy harminc évvel volt id?sebb nálunk.
Képzeld! Egyszer elment katonának, de oda sem vették be, olyan együgy? volt. Az anyja pakolt neki elemózsiát – mint a mesében – így indult el a toborzásra. Az ?rmesternek „kezit csókolommal" köszönt, majd közölte, hogy neki ebédre otthon kell lennie, erre haza is küldték, mondván nincs ki mind a négy kereke. Ferike, a megkésett Svejk. Rákosi „törökver?je"! – hatalmas röhögés.
A ház körül már mindent ben?tt a gyom. Még a tet?n, a gerendák között is. Más gazdasági épületnek nyoma sem volt. Bár, minek. Az egyetlen disznójuk mindig a ház körül legelészett, evett, amit talált. Az anyja f?zött valami levest Ferikének, amibe legfeljebb egy kis krumpli és hagyma jutott, jobb napokon talán répa is.
A kis bolond naphosszat semmit nem csinált, minthogy barangolt a környéken, mindig valamit keresve, mindenütt megjelenve, gyerekviccek el?l szaladva. Rótta az utakat, valamit mindig hozva, cipelve, majd ha megéhezett, hazament, hogy megegye az anyja levesét.
– Ferike kih?l a levesed! – ugratták a szomszédok. Így sehol nem maradt sokáig, mondván, az anyja várja haza.
Egy napon a szomszédok figyelmét felkeltette, hogy már két napja nem látták Juliska nénit, Ferike anyját. Pedig minden nap kiállt a ház végébe, kisétált a mez?re, a malac után nézett, majd visszaballagott. A kis együgy? persze rótta a maga útjait a szokásos egykedv?ségével. Aztán harmadnap az egyik szomszéd csak megkérdezte, hogy mi van a mamával. Ferike értetlenül magyarázta, hogy lustálkodik, alszik. Napok óta csak alszik, és nem akar neki levest f?zni. Hiába rázza, nem tudja felébreszteni.
– Még meg is szidtam a mamát, mert nem figyelt a malacra sem. Én hajtottam a párát a ház mellé este.
A szomszédok az ágyon fekve találtak az öregasszonyra, napok óta halott volt. Elvitették a házból és a kis bolond magára maradt. Még vagy húsz évet élt, csak az isten tudja, hogy ki f?zte neki a levest.
matesz
Legutóbbi módosítás: 2008.02.02. @ 08:20 :: Matetits László