Böröczki Mihály - Mityka : Szúnyog

 Csak nyolc milliméternyi a hossza,

de falánksággá sokszorozza,

a súlya egy-két milligrammnyi,

vagy kicsit több, vagy éppen annyi,

röppenve küzd a könnyű térrel,

vagy éhesen, vagy telve vérrel,

a bőröd eszi, marja, rágja,

hat szúró-szívó fésűs csápja,

ám a szúnyogok ősi földjén

a hím nem szív vért, csak a nőstény,

a szűk időben nagy a hajtás,

és nógatja a fajfenntartás,

nincs sok haszna, de néha-néha,

még igényli a bioszféra,

csak picikét, de Isten tudja,

hogy honnan hová visz az útja,

ám rossz híréhez hozzátoldoz,

hogy száz bajt, rossz  kórt, fertőt hordoz,

s mert csíp és szív, majd viszket a nyom,

már ösztönösen csapom agyon.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.07.26. @ 09:40 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.