Száraz gallyakra fáradt lé permetez.
Lucskos hideget tapintó csizmák.
Elszárad, elfonnyad, mindent tönkretesz –
vén, vértelen élet; szikrák
nélküli matt fények.
Az együgyű játékok bája már lejárt
és parázsló szenvedélyeid mögül
emésztő unalom kiabál halált.
Megfagyott mulatság. Körül
csak hókezű rideg tények.
Csak bántó neszek, sehol simogató hangok,
új arcokban többé nem hiszek.
Érdekek jég-sikátorában bolyongok.
Ölelés sem boldogít. Kinek
mondjam el, hogy így nagyon fázom?
Legutóbbi módosítás: 2013.12.18. @ 20:17 :: Bogár Gábor