Irlanda Máté : Egyedfejlődés

Nyomtatás

És földet értünk a 

semmiből, és oda tartunk.

Markunk tárva, árva 

bőrrel fedve, bűntelen

még, a hát mögé rejtett

tőr várva várja,

hogy ok legyen.

Csak biztos, ami biztos.

Ott lapul egy kés,

némi fenyegetés aduászként,

sakkban tartani az ellent.

Csak az ellen nem véd

ami támad,

de jól jöhet még végső érvként,

ha az elme fárad.

Elkopott valahol -ha volt-

a naiv lelkesedés.

A bokor mögött mi lapulhatból,

csak az ismeretlen fenyegetés 

érzése maradt,

a kíváncsi vágy lángja nélkül.

És ilyenkor jönnek a fegyverek,

hogy bármi újat: eszmét, rendszert,

ideát a tűzre küldjünk,

halni nyomban.

Minél hangosabban lősz,

annál inkább igazad van.