2012 november
Átható hideg horzsolja arcomat,
A hold láthatatlan kandeláberen
világít, mint meztelen fürd?z? lány
dús keble a nádas parti vizeken.
Most forró csókok csendje szorít szélre,
talán még keblekkel álmodni hagy,
csodálom a holdat, mert egykesége
?si tény, nem töri nyár se téli fagy.
Repednek a jólétbe vetett hitek,
mint durva daróc vásznakon az olaj,
nem fáradhat a lelkem mit viszek,
mert otthon vár vidám gyermekzsivaj.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.15. @ 09:25 :: Radnó György
