A szomszéd nénit viszi ily módon „sétáltatni” lánya minden este az utcánkban.
Elszorul a szívem valahányszor látom ?ket…
Elszorul a szívem valahányszor látom ?ket…
Kerekes szék. Két Nő.
Lánya és a néni,
még én vagyok itt,
aki őket nézi…
Ősz fürtök. Tekintet
kémleli a múltat,
álom volt a tánca,
ami így elmúlhat.
Nincs hangom, nincs hangja,
gurul a jövőbe,
nem nyikordul kerék,
bár görbül küllője.
Egy életnek terhét
vette most magára,
pihenést nyújtva
megnyugvás e párna…
Babakocsi… Egykor
én toltalak lányom,
soha nem akartam,
háládat így látnom…
