Fotó:Google.hu
Létem a földön egy múló pillanat,
lassan kibontom ajándék napjaim,
finoman nyitom, nekem mit tartogat,
szeretem próbára tenni szárnyaim.
Csendem tavában keresek biztatást,
hiszem, kezemben mindennek a kulcsa,
sohasem mástól várom a megoldást,
egyedül én tudom, bármilyen furcsa.
Gyermekem kacaja, létemet szövi,
s kezében nevet a jövő reménye,
ha majd, a hála léptemet betölti,
mondhatom: jó volt életem regénye.
A létem egy pillanat volt csupán,
boldogan zárok kaput magam után.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.27. @ 15:00 :: Z. Konkoly Juci
