nincs több szó. igazán nincs soha már
hazudni, csinálni és tettetni való.
szám sincs: mennyiség és milyenség
eltűnt, megsemmisült, a semmibe veszett.
nyelv vala valaha. most van jelentéstelen
jelentés még, néma, vak, süket, szótlan jelen
néha. hazug és igaz, kelet és nyugat
eltűnt, észak dél ellen, elveszett utak
(óra, kulcs, szemüveg, telefon, iratok)
homályba fúlt pillantás, csók és emlék
villanás csupán, álomnak való hit, remény,
szeretet – három csillagrobbanás, hideg űr
magányos fekete lyukban vacogó kiürült
ölelés öl magába mindent. és látom már,
csak én fázok még: a magány, a hideg ül
mindenek végén. a tények is véget érnek
elveszett fények, kihúnyt sötétben égnek
és hiába reszket tél, hiába hajadba fulladt illat,
hiába arcomon mosoly, ha fintorog. kés kell
mert vág, a tét megöl: tizenkilencre lapot kér
és ász
Legutóbbi módosítás: 2010.07.06. @ 14:35 :: Juhász M. Lajos