Böröczki Mihály - Mityka : Mint a szeretkezések eleven jelenidejében

2009.09.27. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Az elsuhanó METRO ablakán át, a peronról a mozgólépcső

felé vezető emberfolyamból kiemelsz egy arcot.

És viszed magaddal, mintha csak magával vinne.

 

Aztán e fölfedezéssel – (határozottá rögzíted, fölnagyítod) –

a pillanatok ölében életre kelted.

 

De mindig elhal valami,

mint a szeretkezések eleven jelenidejében.

(Marad egy megnyújtott állókép,

aztán a mozdulatok másnapos összefüggéstelensége)

 

Végül megint az ismerős lüktetés,

hangok könnyelmű csoportosulása

– mániás készülődés az utolsó fékezésre.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.27. @ 15:42 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.