…nem könny?, de az elmúlt este megtanított rá: szerencsére nem is kell! Nem kell!
Kilencre érkezem a Gödörbe, mert van még egy kis intéznivalóm ott, amint azzal végzek megiszom egy sört, és ráiszom bizonyos konyakokat.
Közben már gyülekezni kezd a közönség, és aztán árad, árad egyre a tömeg.
Voltam én már a Gödörben, hogy gyufát nem lehetett leejteni – például, amikor Menyhárt Jen? hazatért az Államokból, és újra összeállt hiánytalanul az Európa Kiadó -, de ekkora tömeget még nem láttam.
És minden belép?nek örül a lelkem, pedig máskor, hogy utálom az összever?dött tömeget: figyelek, és különösen örülök, a sok-sok fiatalnak.
?k tanítanak meg rá, hogy egyáltalán nem szükséges Tamást elengedni, ? már örökre itt marad.
Míg a felvezet? szövegek és a kezd? zenészek lemennek, elkalandozom gondolatban.
Hát hogyan is ismertem meg én Cseh Tamás dalait?
Bizony nem koncerten, bizony nem!
Szegedr?l, vizsga után jött velünk a vonat Pest felé, és néhány bölcsészgyerek rákezdett a 424-esre. („Ó, az én apám füt?…”)
Én akkor még nem ismertem Tamás dalait, de még ebben a sörg?zös, gyöngécske el?adásban is fölneszeltem, hogy valami elképeszt?en jót hallok.
Aztán már módszeresen jártam utána a dolognak; mentem az Egyetemi Színpadra, mentem mindenfelé, hogy halljam Cseh Tamást.
Sok-sok év után meg is ismertem, és akkor még a jó zenészhez, remek dalnokhoz betársult a jó ember fogalma is.
Mert nagyon jó, igaz ember volt Cseh Tamás.
Mire mindezt végiggondolom, jönnek a nagyok, az igaz zenészbarátok.
Bródy János – maga mondja el, miért – csak egyetlen számot játszik, a Budapestet, ami – ezt is ? mondja –a Yuo tube-on is fönt van: aki akarja, megkeresheti. Cseh Tamás, Másik János és Bródy együtt…
Mondjam mit jelent ez a három név?
Dehogy mondom: tudjátok!
Bérczesi Robi kicsit magához alakítja a két dalt, ráadásul úgy, hogy a Fehér babákat bevallása szerint el?z? napon hallotta el?ször életében.
Hiába no: Robi nagyon fiatal, de nagyon jó.
Peter Ogi csak elgitározza, elénekli a dalokat. Igen ám, csakhogy a maga véghetetlen tisztaságában, ahogyan Peter szokott zenélni, énekelni. Belülr?l, tiszta emberségben.
És most áhítatos csönd kéretik!
Nem csak azért, mert az egykori fegyvertárs, Másik János következik, de azért is, mert Másik János (de régen tudjuk ezt már, igaz?), zseni!
A zseni leül, el?veszi tangóharmonikáját, egyszer?en, sallangok nélkül, és varázsolni kezd.
Legel?ször el?húz a kalapból egy Tamás halála után és halálára írt darabot: tudom, nem illik, férfi voltam egykor, mégis: könnyben úszik két szemem.
Ha épp egyedül lennék, zokogni sem szégyellenék!
Aztán el?varázsol még abból a hermonikából két egykori, közös dalt.
Nincs, és nem lehet vita: ez az ember tényleg zseni!
Másként zseniális, de ismét M?vész, zseniális M?vész a színpadon.
Víg Mihálynak hívják.
És valami különös csodát tesz, mint annyiszor már az évtizedek alatt: Cseh Tamás dalai szólnak, mégis Víg Mihály tölti be a mindenséget! Vagy ketten vannak ott?
Cseh Tamás és Víg Mihály?
Tény: ilyesmit csak ? tud.
Deák Bárdos Ági.
Mint mindig: szép és nagyszer? és érzékeny, és ezért tökéletesen hiteles. Ó, milyen régen így van ez is, Ágival.
És mondom a legvigasztalóbbat: az összezsúfolt közönségnek legalább hatvan százaléka fiatal, mi több, tini, de alig akad Cseh Tamás dal, amit ne énekelnének az énekesekkel együtt.
Ez legyen a mi korosztályunk (úgy értem, az ötvenen jóval fölöttiek) számára az igazi vigasz.
És ezért mondtam az elején: nem kell Cseh Tamást elengedni, nem kell!
Szerencsére!
Legutóbbi módosítás: 2009.09.06. @ 00:06 :: Kavyamitra Maróti György
