Kavyamitra Maróti György : Századom

Nyomtatás

Most, hogy a Nap lemegy az égr?l szépen,
most, hogy létem a semmi felé hajol,
talán elhúzódom t?letek végleg,
létezésem a „nincsekkel” nem bajol.
Mert jogomban áll – mint sebzett állatnak –
bújnom sebet nyalva bokormagányba.
Jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

És ha magamban olykor pendítgetem
rozsdás húrjait emlék-gitáromnak,
úgy vélem nem csóró, nem bitang vagyok,
hanem hogy lélekben a leggazdagabb.
Gazdag vagyok, ha tökömre is léptek,
ha hegyes szögekkel a húsomba téptek,
jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

Hogy letarolt a múlt század, az átok,
hogy gy?ztek az álomtalan alvások?
Ülök, s így nem szellenthetek rátok.
Hogy lefejeztek engem álombakók?
Hogy tiprogatni fog az új század is?
Hogy értéktelen lesz, ostoba az is?
Jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

Ajánlás:

Nem érdeklem századunk: firkálhatok,
magamban elszámlálhatok hármat.
Egyedüllétben, hová bezártatok
sem akarom befogni a számat.