Kavyamitra Maróti György : Szentiván-napi álom

Nyomtatás

Szent Iván éjszakája közeleg.
Puck álló nap fülel és szemel,
és suttog nekem bizalmasan:
„Ma éjjel elj?, el: bizonyosan!
Varázslatos éjszaka lesz,
b?báj dolgok megeshetnek…”
– suttog fülembe Puck -,
„bármi varázs megtörténhet,
 kívánságok sora teljesülhet.
Örömtüzek gyúlnak szerte,
csodás, varázserej?ek.
Ma éjjel ess,
huss te is
révületbe!
B?báj révbe érve,
hagyd el buta, vén tested,
bútested elhagyva szállj
az égbe, Tejúton keresztül
röppenve juss fényességbe,
holtak birodalmába,
a fels? világba!”

„Robin pajtás!” szólok Puckhoz –
„Mást kérek ma!
Röpülj erd?t, röpülj tisztást,
tisztásmélyr?l virágot hozzál,
 virágot, mely csodatév?, álomhozó!
Ama virág levének cseppjét
cseppentsd szemébe,
szemembe!
Legyek ma én Oberon,
és ? Titania mellettem!
De – ez a f? – hajnalkor,
mikor
csillagszeme fölragyog,
engem lásson meg els?nek!
Tedd meg nekem,
jó Puckom!
Köszönet!”