…esténként akkor
jánosbogárkák
vonták fénykörbe
a szorgos napi tettet,
akkor kiültek
ház elé a padra,
örömre, gondra
ablakot tárva
beszélgettek,
adomáztak, a félhomályban,
simult a szó
családban, párban,
s elérkezett az emberig.
Kertek alatt kölyök-
kutyák behúzott
farokkal hancúroztak
tüskés malacokkal,
kórusban vonyítva mind a
tánchoz, s felugattak
a holdvilághoz.
Akkor a tavasz is
díszruhába költözött be
a májuságba,
barackvirágú nyári létbe.
Copfos leányok zöld szemébe
vidám, pajkos manó szorult,
s a jókedv szakadatlan,
tudom, hisz magam is
arra laktam.
De vihar jött, villám a fába
az elbitangoló szelekkel,
új hittel,
képzelt istenekkel,
világrenget? áradással,
menekült éjjel,
kínhalállal,
palackból szabadult
örvénylés ért el…
Azóta b?nnel, mocsokkal,
szeméttel
viaskodunk, s a többség
nem követ…
Panaszkodnék Uram,
de nem tudom kinek.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.14. @ 05:24 :: Koosán Ildikó
