http://www.youtube.com/watch?v=Xaee-BdkkJk&feature=related
Harmatcseppekben csillogó hajnalon, els? eszmélésemben
mosolyod dereng fel az ébred? napsugárral pilláim mögött.
Nem volt soha még, mi ily mélyen érintette volna ábrándos lelkem,
s mi messzebb repített volna szürke, fénytelen nappalok közönyét?l.
Simogató lelked tündököl békémben,
s szelíd lényed suhan emlékeim zárt ajtóin át a jelen csendjébe.
Lágy dallam ringat szeretetfolyamból szület? könnyeim árján,
s tisztaságuk fényében látlak önvalódban,
végre igazán…
Téged
István.
…………………………………………………
Szaffi kedves, István minden bizonnyal elolvad majd, de én nem annyira, ugyanis telis-tele ezerszer lerágott csontokkal… a giccses elemek megfojtják a versed.
Legutóbbi módosítás: 2009.04.10. @ 00:03 :: Takács Andrea-Babu
